A harmadik évezred iskolái, paradigmaváltás a pedagógiában 

dr. Benda József

Ami az iskolákban ma történik, az a gyermekek felnövekedése után, 20-30 éves késéssel jelenik meg a társadalomban.

A magyar közoktatás 30 éve, egyre mélyülő válságban van. Gazsó Ferenc a nyolcvanas években úgy fogalmazott, hogy az iskolai osztályokban „kontraszocializáció” figyelhető meg. Ma ennek eredményeit megfigyelhetjük a társadalmi közállapotokban. 

Kb. 25 évvel ezelőtt indult el egy iskolamozgalom Magyarországon, Humanisztikus Kooperatív Tanulás (HKTÒ) címen.

Ez a program az erőszakmentes szervezeti kultúra (személyiségépítő pedagógiai technológia) kifejlesztését tűzte célul, amely alkalmazkodni tud az eltérő társadalmi hátterű és kultúrájú személyek igényeihez.

A szervezeti kultúra kiépítésének szemléleti alapját a humanisztikus pszichológiára¹ építette. Beavatja a gyerekeket a pedagógiai folyamatokba, mert bevonásukkal  az ő akaratuk is a közös célok elérését segíti. Ez a szemlélet, átitatja a program egészét. A gyerekek az iskolába lépés első napjától megélhetik, hogy fontos szerepük van saját maguk alakításában², szükség van rájuk, nem csavarjai egy elidegenedett gépezetnek. Így évről-évre egyre biztosabban tudják kezükbe venni tanulási folyamatuk (sorsuk) irányítását. Ez a gyermekbarát kultúra csökkenti a gyerekek kiszolgáltatottságát, kevesebb megalázó helyzetet és több együttműködést tartogat számukra³. 

A program a hagyományos iskoláknál nagyobb figyelmet fordít a gyerekek szocializációjára. A szociális kompetenciák fejlesztéséhez felhasználja a csoportdinamika törvényszerűségeit; egyensúlyba állítja az együttműködés és a versengés folyamatait. A tantárgyi ismeretek mellett a proszociális viselkedés kompetenciáinak fejlesztését is tartalmazza (empátia, kölcsönös tisztelet, segítségnyújtás és elfogadás, a partner gondolatmenetének követése, szervezés-irányítás, értékelés, önellenőrzés, az érzelmi intelligencia kompetenciái stb.)  

A tanítás helyett a (tapasztalati) tanulásra kerül a hangsúly. A tudás forrása nem csak a tanító és a tankönyv, hanem a komplex nevelési helyzet. A csoport klímája, értékrendje, dinamikája, szerepviszonyai jelentős szerepet játszanak az egyéni képességek kibontakozásában⁴. A tanulás eredményességét tehát az egyén képességei mellett a személyközi viszonyok is meghatározzák. A kiscsoportos szervezet minden gyermek számára biztonságot nyújt. Kiszámítható szabályrendszerek és folyamatok között tanulnak. 

A konzekvensen fölépített értékrend, a társas környezet, tárgyi kultúra, curriculum, és a folyamat szabályozása lehetővé teszi, hogy az első évben alkalmazott közvetlen pedagógiai vezetést 5-6 év alatt a felelősségteljes, öntevékeny diákcsoportok vegyék át. 

A program időnként állami támogatásban részesült máskor fenyegetettségben működött. Ma már tanítják a legtöbb pedagógusképző intézményben, de intézményesülni nem tudott.